Révület

Nyughatatlan reszket a test, s benne rázkódik a lélek, mint illemtudó poggyász - de nem kényszerűen, együttérzésből rezdül vele csupán;
pillanatra pillanat hengeredik, s összeolvadva gördülnek lefelé az idő lejtőjén.
Mondd, az örökkévalóság válhat-e végzetté? Az árnyak miért hamvasztanak múlttá mindent ami simogató kép, és ilyenkor hol van a fény?
-reflektorvillanású gondolatok, gépies fényneszek ritmikus tánca, nyüszítő ponthalmazok őrült játéka, szédítő hunyorgás a vakító fehérbe s a vibráló feketébe...-