Mintha minden hang az én fejemben szólna,
Mintha minden lélek bennem hamis kórusként zúgna,
Melyből mit sem érteni.
A gondolatok agyaggalamb-lövészetén enyém lehet talán
Az első díj...
De mi is lenne az?!
Még keserűbb gondolat, mely feledteti a többit
Vagy még egy halálra ítélt remény...
Ujjam a ravaszon, vaktában célzok
Lehet, hogy nem találok, de lőni kell, érzem muszáj,
Ha mást nem legalább önnön szívemet,
Hogy ne legyen belőle bús öregember, ki folyton csak kesereg.
Elcsendesülnek a hangok, már csak távoli ének hallatszik,
A madarak echós hajnali dala,
Kik azt éneklik boldogok
Vagy csupán a tavasz örömdalát, mit rekviemként hallgatok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése