*Papírra soha nem vetett piszkozatok között ébredek. Teljes egész kép
ezekből a törött mécsekből talán soha nem leszek. Kinyilatkoztatni
sokszor még mindig nem merek...Persze nem nagy gond, sokszor úgyse
kérdezed.
Szó-alagutak végén a megnyugtató fényeket keresem, néha
egy-egy rímben bizony még csúnyán elesem, de nem olyan keserves ez az út
nekem. Hisz' nem nagy gond, sokat úgyse kérdezel. -
Talán az idegen léptek dallamát még nem mind érthetem, de saját árnyékomat mezsgyéjükön felsejleni bizton félhetem.*
Ez most nem _csak_ piszkozat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése