Viaskodás

Talán bolond vagyok, ha végül úgyis magamra hallgatok, de most félő, hogy elfogy az idő, az élet, ezért tenni kell, amíg nem túl késő. Én vagyok a szolga, de uram nem áll felettem, sőt az sem érdekel, ha valahol is kegyvesztett lettem, mert nincs többé meglapulás! Elég volt a meghunyászkodás és hallgatás - a lassú, személytelen elporladás...
Az vesse rám az első követ, aki nem akart még másfelé hajolni, mint amerre az elvárás satuja szorította!