Lassan peregnek előttem hiába teleírt, gyűrött lapok,
panaszos szavukra már elég régóta nem hallgatok;
hogy egy letűnt kor hírmondói csupán, arról nem én tehetek,
mégis rám bámulnak várakozón, kissé bután.
Ezek a gondolatok az én vakfoltjaim.
Pár fakuló tintafolt, a kusza mondatok barázdáiban -
ennyit tudok kitapintani, a többi merő káprázat lehet.
Üres porhüvely: kihűlt papírdarabok, elmosódó szavak, lélek-vesztett sorok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése