Festett máz alatt feszengő túlidomított ösztönök,
Torkukra önkéntes nyakörv fájó görcsöt kötött -
Örökölt ketrec rácsain lógó szaggatott köntösök...
Szemek villanása gyanútlan prédát igéz,
Éhezett bűnöket marcangolna fog, korbáccsal felel az áruló kéz;
Te sem vagy különb, nem, minden ugyanarra mutat,
Fékezett jellem alá szorult, lassan mardosó, átkozott tudat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése