Lábát aszottra áztatva festeget ez a bús, homályos szemű öreg,
Ráncos kezében végtelen paletta, nyirkos szája időnként fanyar füstöt ereget.
Merengve bámulod, ahogy megfontoltan maszatolva tölti meg ezernyi vásznát,
Lelkedbe sűríted az álomba hívó képeket, a kigyúlni készülő színek táncát -
S mióta e kedves művészt ismered, tudod, hogy hanyatlásában is szép lehet,
Mit forrón dédelgetett a nyár, elrabol majd a tél s újra megfogan tán a kikelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése