Üres. hideg. sajgó. rideg...Itt ülök virrasztva, zsibbadva egyedül, a
csendbe különös szorongás vegyül. Mire várok és mégis minek?! -
Végül
egy perc az éjben csupán, amiben meglátom, hogyan áradnak szét a
legragyogóbb színek - mint hangok útján elnyúló álom -, de nem maradnak
velem sokáig, csak amíg pár rezdülést engedhet magának a szív, s a
szemekben ott csillog az a percig boldogan ringatózó lélek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése