Ó, bárcsak olyan egyszerű lenne az egész, hogy te leülsz ide egy kőre, s
én csendben leülök melléd. Hallgatnánk együtt a csendet vagy amilyen
dallamot épp arra fúj a szél, értenélek, és te is szó nélkül megértenél.
Mert ott az a gondolat, a ki tudja honnan sarjadó közös emlékezet, ami
összeköt a kezdetektől fogva, s amíg el nem ér a vég - talán így lenne
igazán szép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése