A tó párás lavrában álmosan mártja még kezét a reggeli fény, s közben a vég nélkül nyújtózkodó fákat méri vádlón.
Bezzeg
nekik mi dolguk is lehetne?! - magában így dohog, majd egy tovaszálló
pille szárnyát megragadva, hirtelen elröppenti gondolatait e poros
földről.
Lábukat lógázó felhők közé szökellve néz szét a kies tájon a
kevély Napsugár, s szórakozott-mélán citerázni kezd az alant kuporgó
tetők gerincén, melyek alatt még dermedten alszanak a függönyös szemű
házak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése