Mint akác a homokon, lábadat most úgy veted meg a boldogság elomló talaján,
Ölelő
ágaidat szélesre kitárod, s izzó tövis-szemed az égre emelve hangosan
kiáltod, Hogy meghallják fent-lent mind a mocskos zsiványok:
'Én mégis szeretem ezt a viharos világot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése