Hangok a sötétben

- Hahó! Van itt valaki?
...halk szuszogás, valahonnan a közelből...
- Ki van ott?
- Csak én vagyok.
- De ki az az én? Ki vagy te?
- Aki mindig itt volt és mindig itt lesz.
- Nem értem. Én azt hittem egyedül vagyok, azaz egyedül voltam...
- Így is van. Egyedül vagy, csak én vagyok itt veled és mindig itt leszek.
- De honnan jöttél és miért vagy itt? Hisz nem is ismerlek téged!
- Pedig ismerned kéne már. Ennyi év után.
- Micsoda? Ezt hogy érted? Évek? Dehát most hallak először. És nem is láttalak soha, most se látlak, túl sötét van itt!
- Nem is láthatsz, csak ha elég erősen becsukod a szemed és figyelsz.
- Csukott szemmel? Hogyan láthatnék bármit is úgy?
- Ó, sok mindent láthatsz. Nem is tudtad? - Mondjuk nem vagyok meglepve, hisz engem se hallottál eddig, pedig nap mint nap szólongattalak...
- Az lehetetlen! Ha szólt volna valaki meghallom. Nem vagyok süket! És vak se vagyok!
- Nem, valóban. Csupán nem látsz és nem hallasz. Hallani csak most kezdesz, látni még nem tanultál meg.
- Honnan tudhatsz te bármit is rólam, ha nem is ismerlek?
- Te lehet, hogy nem ismersz, de én nagyon is jól ismerlek.
- Áruld el kiféle ember vagy te? Vagy ember vagy te egyáltalán? Ha ember vagy mutasd magad!
- Nem tehetem. Ameddig nem vagy képes csukott szemmel látni, addig láthatatlan maradok. Csak a te szemeden keresztül válok láthatóvá. És csak neked. De ehhez el kell fogadnom engem. Magadat...
- Mi közünk van nekünk egymáshoz?
- Nagyon is sok. A legtöbb. Azért nem látsz engem, mert magadat se veszed észre néha. Nem figyelsz befelé.
- Nem tudom mire kellene figyelnem...
- Mindenre és semmire. Magadra, csak magadra. Ha jól figyelsz engem is megtalálsz, magadban. Én is te vagyok!
- Azt hiszem megőrültem...mi lehet ez a hang?? és miért beszél hozzám? Nem akarom, tüntesse el valaki! Én...
- Hallgass. Nem mehetek el. Főleg, hogy végre meghallottál. Itt kell maradnom veled.
- De miért? Mit akarsz tőlem?
- Azt, hogy láss! Hogy meglásd magadat! Hogy meglásd, ki vagy. Nem én akarom, hanem Te. Egyedül te, nincs itt más.
- De akkor te mit keresel itt?!
- Nem érted. Te hívtál. Annyira egyedül voltál, hogy magadat hívtad segítségül, azt az erőt, ami benned van, azt az embert, akit mélyen eltemettél. Magad alá temetted saját valódat.
- Miről beszélsz? Nem tudom mi a fenét akarsz tőlem! Tűnj innen!
- Nem tehetem. Maradnom kell. Különben nem teszed meg.
- Mit kellene megtennem szerinted?
- Kiásni magadat. Meglátni. Megérteni. Megszabadítani. Békét kötni végre. Belső békét...
- Nem ástam én semmit sehová! Ne tömd tele a fejemet hülyeséggel!
- Te vagy az aki ezt teszi. Én csak próbálom eltakarítani, amit hagysz magad után.
- Aha. Értem. Te vagy a szemetes?
- Nevezz ahogy akarsz. Attól még nem változik semmi. Maradok, mert látnod kell mivé váltál, és mi voltál. Mi vagy.
- Ember vagyok. Mi más is lennék?! Viszont te! Egy testetlen hang, semmi egyéb. Nincs létjogosultságod! Takarodj! Keress mást, akit bolonddá tehetsz!
- Szóval magadról is ezt gondolod? Hogy nem érdemes élni?
- Tessék?!
- Jól hallottad. Ha tőlem szabadulnál, rajta! De tudnod kell, hogy mit csinálsz. Hozzád tartozom, nem dobhatsz ki csak úgy.
- Pióca!
- Csak a tükröd vagyok, akibe még mindig nem mertél belenézni. Mitől félsz? Egész életedben vakon akarsz tévelyegni?
- Én nem vagyok vak. Mindent látok amit akarok!
- Itt a probléma. Amit akarsz. Csak azt. Magadat nem akarod. Mindig másokat nézel inkább, magadba nem tekintesz, pedig fontos lenne...
- Ugyan kinek? Neked?!
- Nekem, neked. Mindkettőnknek. Ketten egy vagyunk.
- És meddig maradsz még velem? Miért nem lehetek nyugton, egyedül, mint eddig?
- Mindig itt leszek. Ameddig vagy. Amíg élsz. Azért vagyok, hogy ne maradj egyedül. A magányban te vagy a legjobb társad!
- Nagyon vicces. Biztos valami hülye játék az egész, ami arra megy ki hogy bedilizzek.
- Nem hinném. Hisz ezt te sem akarnád. Tehát nem az.
- Istenem!...Rendben. Legyen. Mondjuk hogy megtűrlek, és akkor? Mit kapok én cserébe?
- Semmit és mindent.
- Pontosabban?
- Megtanítalak, hogyan láss befelé. Hogyan vedd észre a saját hangod...
- Remek. Még egy tébolyult, aki engem üldöz. Csak tudnám miért!
- Miért? Miattad, csak miattad. Mert nem létezel, csak élsz. Azt pedig nem lehet.
- Mi a különbség?
- Minden. De most elég. Ne kérdezz többet! Inkább hallgass, figyelj nagyon.
- Mire figyeljek?
- Halld meg a csendet és válaszd szét a saját hangjaidtól, és a saját csendedtől. Találd meg az egyetlen igazi hangodat!
- De hogyan?
- Majd rájössz, hidd el. Csak figyelj magadra!
- Nem értek semmit...
- Idővel megtanulod. Most itt hagylak, de még remélem találkozunk. Ha újra itt találsz magaddal, akkor sikerrel megtetted az utat, ha nem hallasz felőlem többé, akkor rossz felé indultál...Jó utat!
- Ne, várj még! De hát azt mondtad nem mész el! Akkor most miért? Honnan tudjam merre kell mennem?
- Nem is hagylak el. Figyelni foglak, csak egy időre elhallgatok, ameddig meg nem találod, amit kell. Csak kövesd a megérzéseidet, de vigyázz mert sok démon les rád az út szélén, akik megpróbálnak majd becsapni. Le kell ráznod őket. Mindet! Ez lesz a legnehezebb, de ha akarod menni fog. Most pedig ne ülj tovább a sötétben. Menj keresd a fényt!
- Igen, indulok, keresek. De merre is, mit is?...Talán ha becsukom a szemem. Így. Mintha látnám az utat. Jaj, ne! Nem is egy út ez! Milliófelé ágazik el.
Melyikre lépjek? Nem léphetek mindre. Együtt kell maradnunk. Nem szakadhatok szét..Megérzések. Hol vagytok? Hallgatok, figyelek. Mutassatok utat nekem, kérlek! Nem fordítom el a tekintetem, nem tapasztom be a fülem, de legalább ti maradjatok velem. Ha itt hagytok ti is, ahogy én magamat, elvesztem! -