Az vagyok

szürke szélnek feszülő szép pár varjúszárny,
paplan-égen át szitáló erőtlen napsugár,
színes keretre feszített rongyos, álmos vásznú táj,
koszos betonra terített, megannyi fodrozódó tükörképed,
s az ágyadon heverő kinőtt, foltozott mellű élet