*** Meglódult tudattal vágtatok a semmibe, céltalan lendület készteti tagjaim gépies ismétlésre.
Lépteim látszólag önállóan szaporodnak, mintha rég elvesztették volna a kapcsolatot az irányítóközponttal. Rohanok. Az egyetlen kérdés, ami felmerül, hogy valami elől vagy felé?
A miért átmenetileg nem kapcsolható.
A lényeg az igéző folytonosság, és a bennem feszülő ismeretlen erő. ***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése