Minden előzetes bejelentés nélkül eltűntek a szmájlik - furcsa ez így, mert már hozzászoktam a lusta kényelemhez, hogy néha látni vélem, milyen hanglejtéssel esett klaviatúrára egy-egy mondat. Persze ki mondja meg, hogy mindez nem önámítás kezdettől fogva?
Vajon a mosolyok fogják követni őket vagy netán a szavak intenek egyszer csak gudbájt...Nem biztos, hogy valóban tudni akarom. Az irreális fóbiák mellé nem hiányzik még több keserű tapasztalás.
Eddig ami elment, az legtöbbször úgy is maradt. Legjobb, ha erre hagyatkozom.
***
Úgy töltöd ki a gondolataimat, ahogy tüdőt a víz lassú fulladásban.
Hunyorogva nézem a fagyöngytől ölelt fákat,
Nem látom jól, hol ér véget bennük a vágy és hol kezdődik valami egészen más. -
Ki mondja meg, hogy a fagyöngy-szerelem nem egyszerű fojtogatás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése