A pillangó gondtalan szálldos a virágok között, mit sem törődve a
körös-körül heverő szeméttel, mocsokkal, veszélyekkel - nem kínozza
közben undor vagy félelem. A fűszál is megtalálja útját az élethez,
feltörve erőnek-erejével a betonrengetegben - nem szegi kedvét a kietlen
vidék magánya, amelyre vetődött.
Mintha a világnak csupán az a
kicsiny szelete létezne számukra, melyből a virág sarjadzott vagy a fény
árad hívogatón. Szeretnék én is hozzájuk hasonlítani, mert a szív
sokszor nem tudja befogadni azt, mit a szem látni kénytelen - és igen,
azokat a könnyű szárnyakat irigylem kicsit, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése